Ez megintcsak egy nagyon egyszeru gondolat. A hirdetoknek es a mediatulajdonosoknak sikerult kozos erovel letrehoznia egy felteteles reflexet, amely szerint a reklam = buntetes, amit azert kell elviselnem, mert zenet akarok hallgatni, mert tajekozodni akarok, tanulni akarok, stb.
A buntetesre az a termeszetes reakciom, hogy elviselem addig, amig nincs jobb megoldas arra, hogy elerjem a celomat, de ellenseges leszek a hirdetovel es a mediaval szemben, es az elso adando alkalommal, amikor maskepp is el tudom erni a celomat, odebbalok.
Ez fenyevekre van attol az attitudtol, ami a fogyasztonak es a marketernek kozos erdeke lenne: a fogyaszto hajlando fair arat fizetni a termekert, es huseges ahhoz, ami bevalt.
Hasonlo ez ahhoz a felteteles reflexhez, hogy a munka vagy az adofizetes buntetes.
A megoldas ket iranybol erkezik, mind a ketto mar uton van:
1) Targetalt hirdetes – a hirdetes csegit megoldanom a problemamat akkor es ott, amikor szukseges. Viszont ezt mar csak megszokasbol nevezzuk hirdetesnek. Valojaban nem az, mert az informacio mozgasa nem push, hanem pull iranyu.
2) Egyszeru es biztonsagos mikrofizetes, hogy a bunteto reklamok helyett ki tudjam fizetni a fair arat azert a termekert, amirol azt gondolom, hogy megeri es szuksegem van ra.
A reklam az emberiseg tortenetenek nagyon kis reszeben letezett, es most mar nem kell sokaig elviselnunk.
Reklam = buntetes – de mar nem sokaig
Advertisement
